Unatkozó gyermekek

Gyermekkorom állandó színhelye a kertünk volt, amely egy dombon terült el, melyet újabb lankák követtek, ahol gondozott és gondozatlan telkek, völgyek, árkok, mezők váltották egymást, és a legvégén egy erdő terült el. Mindez számtalan, izgalmas lehetőséget nyújtott számomra az időtöltésre; bunkerépítés, fára mászás, lepkefogás, parton lefelé gurulás, szénabálán ugrálás, nyomkövetős, szamóca keresés, vagy csak egyszerűen hanyatt fekve a fűben néztem a kék égen különböző alakzatban lebegő, vagy szeles időben tovasiető felhőket. Képek, színek, illatok, hangok, érintések…szenzoros integrációs terápia a szabadban – szoktam viccesen megjegyezni, vagyis a környezetből származó inputok összerendezése érzékleteink, idegrendszerünk segítségével, melyet manapság „mesterséges” körülmények között, a tornateremben végeznek a szakemberek fejlesztés gyanánt. Hogy unatkoztam e gyermekként? Néha igen, egészen addig, amíg ki nem találtam, hogy mi legyen a következő izgalmas játék.

Szabadjátéknak is hívhatjuk, amikor a gyermek fantáziájára bízzuk, hogy mit csinál, és fontos eleme, hogy alig szükséges hozzá néhány eszköz. Sőt, minél kevesebb és egyszerűbb, letisztultabb tárgyak állnak a gyermekek rendelkezésére, annál jobban elő tudjuk hívni képzeletük szabad áramlását. Mai világunk tévhite, hogy gyermekeinket mindig le kell kötni, elfoglalni valamivel; színes, világítós, zenélős eszközök, különórák tömkelege, és ha mindez kimerült, akkor jöhet a televízió és telefon, amelynek köszönhetően a mai kor gyermeke nem tud unatkozni. Pedig akármilyen hihetetlenül hangzik, az unatkozásra időnként szüksége van mindenkinek, és nem baj, ha saját gondolataival van elfoglalva. Hiszen a szabadon szárnyaló fantázia hívja elő az alkotókedvet, a szabadjátékot, ez lesz a gyermek játékának hajtóereje. Céltól független, magáért a tevékenységért történik, és az önkifejezés legfőbb eszköze. Az állandó elfoglaltság, a különórák, a fizikai és szellemi túlterheltség, valamint a figyelemért való versengés alatt kevés lehetőség nyílik arra, hogy gyermekeink felfedezzék belső világukat, bennük alakuló énjüket.

Miről is szól a történet? Nem baj, ha az óvodás gyerkőc fél órát ül egy váróban anélkül, hogy telefont adunk a kezébe, és nem probléma, ha a kamasznak nincsenek betáblázva a mindennapjai. Természetesen most is az „arany- középút” elve érvényesül, vagyis érdemes megpróbálni arányos időkeretet kijelölni, az előre tervezett elfoglaltságok, fejlesztő- és különórák, programok, valamint a „szabad” időtöltés között. A strukturálatlan időszak lesz az, amikor a gyermek képzelete szabadon áramlik, ezáltal elindul az önindította, vagyis saját fantáziájából, motivációjából fakadó tevékenység, játék.

„Nem kell állandóan fejleszteni, szórakoztatni.”

mondta Kopp Mária, neves orvosunk, pszichológusunk. Már a másfél éves gyermek is eljátszik magában, óvodás- és kisiskolás korban pedig alapvető szükséglet a szabad játék. A gyermekek képesek arra, hogy irányítás nélkül játszanak, csak teret és időt kell engednünk számukra. Lehetséges, hogy segítenünk kell rávezetni őket egy- egy játékra, de egy idő után hagyjuk őket szabadon! Természetesen, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk életkorához mérten egyáltalán nem tud megülni, állandó ingerkeresés jellemzi, vagy kisgyermekkorban csak egyetlen konkrét dolog érdekli, keressünk fel egy szakembert, hiszen ennek hátterében rengeteg dolog lehetséges (hiperaktivitás, autizmus, szenzoros feldolgozás zavara).

Néhány tanács, hogyan tudjuk elősegíteni a szabad játékot, és mit tegyünk, ha gyermekünk „unatkozik”:

  • Az első és legfontosabb, hogy a szabad játék idejére ne adjunk a kezébe telefont, tabletet, kapcsoljuk ki a televíziót. Lehetséges, hogy elsőre útmutatást kér, hiszen neki kell kitalálni, mit kezdjen magával, de bízzuk rá!
  • Ha lehetőségünk van, a szabadjáték legyen kinti tevékenység: játszótér, erdő, mező, eleinte itt is segítségére lehetünk abban, hogy régen miket játszottunk, javasolhatunk alternatívákat, valamint a legfontosabb, hogy az elején játszunk együtt vele, másszunk fára, keressünk különleges köveket, induljunk felfedezőútra stb.
  • Mindehhez nem is szükséges eszköz, ha mégis szeretnénk, kínáljunk egyszerű, letisztult tárgyakat: sógyurma, homok, tészta, festék, labda.

Természetesen a különböző témában szerveződött gyermek- és ifjúsági táborok is remek alkalmat jelentenek a szabadidő kellemes eltöltésére, de ellátogathatunk különböző alapítványokhoz, szervezetekhez, vagy nagyobb gyerekek önkéntes tevékenységet is vállalhatnak a nyári szünetben, amely rengeteget formál személyiségükön, megtanít új szemszögből figyelni a világot, fejleszti a szociális és társas készségeket.

„A gyerekeknek szükségük van arra, hogy a saját unalmuk során a világ eléggé csendessé
váljon ahhoz, hogy meghallják saját magukat.”

mondja Dr. Vanessa Lapointe brit pszichológus.

Javában tart a nyári szünet, lehetősége van a gyermekeknek pihenni, mindazonáltal fontos, hogy mi magunk, felnőttek is, lassítsunk a tempón, elcsendesedjünk, tehetjük mindezt egy kád forró vízben, a hintában ülve egy teával a kezünkben, vagy a mezőn hanyatt fekve (fontos, hogy mobil ne legyen nálunk). Hagyjuk, hogy gondolataink sokasága megjelenjen, majd letisztuljon. Hiszen imádkozni is csak akkor tudunk, ha elcsendesedünk, szívünket úgy vagyunk képesek megnyitni, és összekötni Istennel, ha elménket befelé fordítjuk.

„S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott a szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár.
de százszorosan vár ránk- a csendben!”

/Túrmezei Erzsébet/

Dr. Rőthi Judit

nyitóképünk forrása: https://www.therealisticmama.com