Pasztorálpszichológiai alapú személyiségfejlesztés – családbiográfiai rekonstrukcióval – I.

Személyiségfejlesztés és segítő szakma

A segítő foglalkozások esetén egyik alapvető szabály, hogy az egyik elsődleges és legfontosabb eszköz munkája során a segítő saját személyisége. Ehhez hozzátartozik a személyes és professzionális identitás kialakítása, amelynek alapvető eleme a szükséges kompetenciák tudatosítása, esetleg a hiányzók megszerzése, a belső erőforrások mobilizálása és a hiányzók helyettesítésének képessége más, meglévő erőforrással. Ezért a segítő foglalkozásra való felkészülés illetve a képzések hangsúlyos része az önismereti munka, mind egyéni, mind csoportos szinten. Mára már nem pusztán hipotézis, hogy az emberre nemcsak a kora gyermekkori események vannak hatással, hanem a születése körülményei, emlékei is megmaradnak mélyen, tudattalanul, és sejtemlékezet szintjén is, hanem komoly kutatásokat végeznek a prenatális korszakban szerzett élmények későbbi hatásáról. De mindez még csak az egyéni életút része. A rendszerszemlélet tágabb összefüggéseket, kölcsönhatásokat is vizsgál: pl. a szűkebb-tágabb, jelen- és múltbeli családi kapcsolatokat is.

A családbiográfiai rekonstrukció

A szakmai személyiségfejlesztésnek, az önismeret szerzésének sok módja van, a családbiográfia feldolgozása az egyik ezek közül. Az eredetileg Virginia Satir által kidolgozott módszer a 80-as évektől az európai egyházak, a Német Pasztorálpszichológiai Társaság lelkigondozói, családlelkgondozói képzéseink alapvető eleme (Hézser).

Már az elején fontos tisztázni azonban, hogy ez a módszer nem a Bert Hellinger által kidolgozott, és hazánkban is népszerű családállítás módszere, noha témájuk miatt tartami hasonlóság felfedezhető.

Minden ember többgenerációs családi kapcsolatok szövevényes hálózatában él, és ezek által jelentősen befolyásolt, akkor is, ha tudatában van ennek, és akkor is, ha nem. Mindezek a befolyások pedig hatással vannak személyes és szakmai kompetenciáira egyaránt. Ilyen befolyásoló tényezők lehetnek pl. az, hogy milyen érdem- és bűnlajstromokat hagyományozódtak át generációk óta, mi számít a családunkban érdemnek és bűnnek; milyen delegációkat kaptunk, kimondva vagy kimondatlanul; milyen kimondott vagy kimondatlan titkok, mítoszok övezik egykor élt családtagjaink életét, amelyek többnyire éppen azáltal hatnak a jelenben is, hogy mindenki tud vagy sejt valamit róluk, de senki nem beszél. Milyen meghatározó szerepek, és azok mely jellemzői, mely értékek és normák, milyen egyedi szabályok működtetik és dominálnak a tágabb családi rendszereinkben, milyen határaink vannak és hol húzódnak a határok, stb. Továbbá hogy hogyan bánik a családi rendszerünk a céldimenziók tekintetében az energia- és idődimenziókkal. (Hézser: Családrekonstrukció – a családbiográfiai befolyások felkutatása, jegyzet.)

A családbiográfiai rekonstrukció célja, hogy a család transzgenerációs és strukturális, rendszerszemléletű megközelítése alapján, az egyes emberre ható családi örökségeket, családban működő dinamikát, mintákat feltérképezze, erre képzett, kompetens szakemberek segítségével. Az így összeállt történet volna – teológiailag szólva – az ember üdvtörténetének analógiájára az egyes ember családjának üdvtörténete. E feltárás révén az egyén tudatosabban képes reflektálni a rá ható (egykor még) konstruktív, (de mára számára már) destruktív befolyásokra, megérezhető, felismerhető, hogy mi és miért alakított ki olyan attitűdöket, viselkedési mintákat, amelyek egykor az életben maradást szolgálták, a jelenben viszont (az eredeti kontextust elveszítve) éppen beszűkítik az életet. Egyszersmind a benne meglévő erőforrásokra, és ezek által az elakadások kezelésére. Mindezek révén képesebbé válik a személyes és szakmai identitásának erősítése, és szemléletet kap ahhoz, hogy segítő tevékenysége során, ezen családi befolyások jelentőségére másoknak is ráirányítsa a figyelmét.

A munkamódszer és fázisai

A személyes, otthoni munka része az, hogy a családtagjainkkal vagy a családról információval rendelkező ismerősökkel interjút készítve, összeállítjuk a saját családfánkat (genogram) olyan mélységekig és olyan részletességgel, amilyennel csak tudjuk, illetve amilyen részletesen szeretnénk. A kapott információkat időrendi sorrendbe gyűjtve összeáll a családi krónika, kronológia is, amelyben érdemes csak tényekre, adatokra összpontosítani – a történeteket és minden egyéb információt, narratívát a családfánk bemutatása során ismertethetünk a többiekkel. Lehet még készíteni ún. családkereket (ebben jelenítjük meg, hogy mely meghatározó személyek milyen életbölcsességeikkel, szentenciáikkal hatnak ránk), kapcsolati kereket, kapcsolati hálót (amely a meghatározó családi kapcsolatainkat térképezi fel és jeleníti meg), illetve családi címert (szimbólumokkal kifejezve a fontosabb családtagokat). Az otthoni előkészület időben a teljes munka szerves részét képezi, és minél több időt hagyunk rá, annál teljesebb munkát tudunk végezni: nemcsak azért, mert több idő jut az információk gyűjtésére, hanem mert ezeknek az önmagunk számára való rendezése, a saját narratívánk megfogalmazódása is időigényes.

A családbiográfiai rekonstrukciós munka során a személyes szemléletformálásnak, felismeréseknek, átkeretezéseknek alapvetően három fázisa van. Az első az imént ismertetett otthoni gyűjtő és rendszerező munka, a családtagokkal készített interjúk, és a genogram megrajzolása. Már ezen gyűjtő- és rendszerező munka során nemcsak új ismeretekhez jutunk, hanem értékes egyéni felismerésekre, eddig rejtett összefüggésekre bukkanhatunk, amelyek hozzásegíthetnek önmagunkat, az életünket alapvetően befolyásoló, alakító hatások megértéséhez, s a tudatosulás által azok kezeléséhez.

A másik fontos fázis a csoportban történő prezentálás és narratíva.  Az élettörténet(ek) elbeszélése a narratív pszichológia szerint az elbeszélő számára nemcsak egy történet tényszerű vagy kevésbé tényszerű visszaadása, hanem az elbeszélés során a tényeknek a fantázia, a benyomások, az érzések, stb. által való kiegészítése, és a hallott szöveg visszahatása. Az, ahogyan elmesélünk valamit, árulkodik már annak az értelmezéséről is, mert a hozzánk lejutott információkat azonnal rendszerezi, értelmezi, minősíti a tudat. Majd ezt „visszaadva”, elmondva, tudatosulhatnak az elbeszélő számára, illetve ha szükséges, ezáltal újraértelmezhetővé, átkeretezhetővé válnak. 

A harmadik fázis pedig az ezt követő csoportos feldolgozás (új aspektusok: több és külső meglátások behozatala, átkeretezés, dramatikus elemek, „szobrozás”). Fontos tudni, hogy a családfa, családkrónika és egyéb elemek összeállítása során a tényleges, valósághű információkkal egyenrangú az is, ahogyan azokra emlékezünk, vagy emlékeznek azok, akiket meg tudunk kérdezni. Előfordulhat, hogy egy múltbéli történetet, tényt nem tudunk pontosan rekonstruálni, de bennünk él valahogyan, valamilyen verzióban. Ez a szubjektív (közvetett vagy közvetlen) emlék legalább annyira jelentős a feldolgozás szempontjából, mint a validált adat.

(Folytatjuk!)

Felhasznált irodalom
Hézser, G: Családrekonstrukció – a családbiográfiai befolyások felkutatása, jegyzet.

Dr. Krasznay Mónika

nyitóképünk forrása: https://static.wixstatic.com/