Önismereti vonatkozású szempontok a saját istenképzet(ek) feltérképezéséhez, korrigálásához

Szabad Istent elképzelni? – „Ne csinálj magadnak faragott képet…!” – De nem tudunk nem elképzelni! Az istenkép szükségszerű, de tudni kell, hogy ez nem maga Isten.

Az alábbi néhány kérdés minta arra, hogy egy egyéni önismereti munka során hogyan lehet dolgozni azon, hogy a bennünk aktuálisan domináló istenképzeteinket, ezeknek az életünkre gyakorolt hatását tudatosítsuk, és ha destruktívak, akkor korrigáljuk. Bár az itt megjelenített kérdések elsősorban egyéni önismereti munka kiragadott elemei, a csoportosan végzett munka (workshop, tréning, szakmai nap) átfogóbb és több szempontú, ezáltal mélyebb felismerésekre vezethet el, és jobban hozzájárulhat a kívánatos változásokhoz.

Istenképem régen és ma

  1. Milyennek képzeltem el Isten kora gyermekkorban (a legkorábbi emlék felidézése alapján)?
    • Írd le 10 tulajdonságát!
    • Csoportosítsd őket „Pozitív” és „Negatív” oszlopokba! – Melyikben van több?
  2. Ma hogyan képzelem el Istent?
    • Írd le 10 tulajdonságát!
    • Csoportosítsd őket „Pozitív” és „Negatív” oszlopokba! – Melyikben van több?
  3. A két oszlop tartalmát megnézni: hogyan hatottak/hatnak ezek életemre? Segítenek, vagy gátolnak, akadályoznak? Felszabadítanak erőforrásokat bennem, vagy blokkolnak?

Istenképek és imaélet

  1. Milyen típusú imák dominálnak lelkiéletemben? (Kérő, hálaadó, engesztelő, dicsőítő, áldó, panaszos, szemlélődő, stb.)
  2. A bibliában található imádságok közül melyik a kedvencem? (Zsoltárok, egyéb, személyek imái, stb.)
  3. Mit mond ez nekem magamról?
    • Milyen az én vallásos önképem?
    • Milyen az Istenkapcsolatom? (Baráti, atyai, testvéri, szerelmes, alá-, vagy fölérendelt, esetleg egyenrangú, stb.)
    • Melyik vagy mely bibliai szereplőt érzem magamhoz leginkább közel most? Miért? (5-6 tulajdonság felsorolása)

Istenképem a bibliai szereplőkön keresztül

  1. Melyik biblia szereplő(k)höz fordulnék tanácsért, ha:
    • nagyon el vagyok keseredve
    • megfáradtam, levert vagyok
    • gőgösnek, elbizakodottnak érzem magam
    • eltévedtem, tanácstalan vagyok (itt előbb megnevezni egy konkrét helyzetet, ami a tanácstalanságot szüli!)
    • valamilyen bűnt követtem el (itt is érdemes konkrét bűnökre gondolván, többféle esetet figyelembe venni, és többféle szereplőt megjelölni)
    • Segítségre van szükségem (itt előbb megnevezni egy konkrét helyzetet, amiben segítséget igénylek)

Ezeknek a bibliai alakoknak milyen istenképe van?

  1. Kivel, kikkel (bibliai szereplők!) osztanám meg:
    • örömömet, boldogságomat (érdemes konkrét események okozta örömöket és boldogságot elkülöníteni, és ennek megfelelően keresni hozzá bibliai szereplőket)
    • sikerélményemet.

Ezeknek a bibliai alakoknak milyen istenképe van?

Istenképek szerepe a segítő munkában

  1. „Mennyei konferencia”: egy konkrét lelkigondozói eset bemutatása, ennek a mennyei konferencia résztvevőivel való megvitatása – csoportjáték. Kik vannak ezen a konferencián? Mit mondanak, hogy érvelnek, vitatkoznak egymással, stb. az eset kapcsán és a munkám tekintetében?

Búcsú a destruktív istenképtől

  1. Ha a negatív, destruktív aspektusok dominálnak istenképzeteinkben: levélírás Istennek! Bibliai képeket segítségül hívva, a pozitív vonásokat szem előtt tartva, írjunk levelet ennek a „negatív istennek”, amiben kifejezzük, hogy nincs hatalma fölöttünk, ki által győztük le, és miért akarunk megválni tőle! A levéltől érdemes valamilyen rituális formában megválni, pl. el lehet égetni.

Belső erőforrások mobilizálása – avagy kamatoztasd talentumaidat!

A destruktív istenképek átalakításának egyik hatékony módja lehet a mentális képek átalakításának a Neuro-lingvisztikus programozás (NPL) szemléletére és módszereire épülő gyakorlatsor, amikor az adott helyzet belső reprezentációjának megváltoztatásával, és/vagy átkeretezésével (refraiming) saját belső erőforrások (Isten, mint legfőbb erőforrás megerősítésével) felkutatására, vagy azok létrehozására törekszünk. Belső erőforrás a témánk alapján a konstruktív istenképek.

Ennek a lényege az, hogy egy jelenlegi (erőforrások nélküli) állapotból egy kívánt állapotba (cél) való eljutást alapvetően a gondolkodás, a külső-belső világról alkotott képzeteink megváltoztatásával próbálja elérni, pl. úgy, hogy egy követésre alkalmas mintát modellez le (gondolatban), vagy a korábban megvolt és a jelenben is szükséges belső erőforrásokhoz társult belső, mentális képet emeli a tudatba.  Mindkét út alapja az, hogy a változás a gondolkodással kezdődik. (Jézus hegyi beszédének az a része, amikor az ószövetségi törvény egyes pontjait radikalizálja, és arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég a cselekedeteinket kontrollálni, hanem a gondolatainkra, ebből táplálkozó vágyainkra is ügyelni kell, akkor nem egy teljesíthetetlen terhet rak az emberre. Hiszen ő éppen a törvény betűjét annak szellemétől fontosabbnak tartó vallási csoport által támasztott követelmények terhe alól akar felszabadítani, és bizonyára tisztában volt azzal, hogy az ember a gondolatai, érzései, vágyai keletkezése és elmúlása fölött nem gyakorol akaratlagos, tudatos kontrollt. Célja az volt inkább, hogy rámutasson: minden rossz (és jó) cselekedet egy gondolattal kezdődik. „A szív bőségéből szól a száj” /Mt 12, 34b/ – és cselekszik az ember, tehetjük hozzá. A szív pedig a korabeli antropológiai képzet szerint az egész test-lélek-szellem ember, a személy központja, nemcsak az érzelmek, hanem az értelem, a gondolkodás központja is. Másik célja egyes kutatók szerint az is lehetett, hogy rámutasson az omnipotens és lehetetlen törekvésekre: az előbbiek alapján is belátható, hogy saját erőből nem tud az ember bűntelenné válni.)

Visszatérve: a tudat „képekben gondolkodik”. Amit el tudunk képzelni, azt vagyunk képesek megvalósítani. Mindkét esetben a szótő a kép. (De itt is megfigyelhetjük, mennyire kifejező a magyar nyelv: el-kép-zel, kép-es valamire, kép-esség, kép-zett, kép-esítést szerez vagy kép-telen valamire, stb.) A tudat pedig egyaránt reálisnak tart egy, a valóságból eredő képet, és egy fantáziált, elképzelt képet. (Jusson eszünkbe ennek klasszikus szemléltető példájára: a nyálelválasztás akkor is beindul, ha a valóságban látunk egy kettévágott citromot, amit a folyik a savanyú leve, és akkor is, ha mindezt pusztán érzékletesen elképzeljük.)

Amikor az ember erőforrások nélküli állapotban van (jelen állapot), akkor is van valamilyen képe (reprezentációja) erről az állapotról, amely az öt érzékszervi észleletek alapján le is írható. Ezeket nevezzük modalitásoknak. (Megfigyelhető az is, hogy mindenkinek van egy vezető reprezentációs rendszere, pl. valaki inkább vizuális, másik ember auditív, vagy kinesztetikus, olfaktorikus, gusztatórikus, stb., a minek többek között az egymás közötti hatékony kommunikációban van jelentősége, de erre most nem térünk ki.) A modalitások tovább pontosíthatók a szubmodalitások megfigyelésével: pl. nemcsak azt tudjuk elmondani, hogy amit látunk, az milyen színű, hanem azt is, hogy milyen árnyalatú, milyen fényerejű, stb.

Ugyanígy képet jeleníthetünk meg egy olyan, például korábbi állapotról (ez a kívánatos belső erőforrás állapota), amelyet szeretnénk most is, a jelenben is aktiválni. Ennek a képnek a jellemzőit is meg lehet figyelni.  Ezek után már csak a jelenlegi állapot képet kell átalakítani oly módon, hogy az erőforrásos állapot mentális képének jellemzőit áttesszük gondolatban az erőforrás nélküli (jelen) állapot mentális képére. A lépéseket többször is meg kell ismételni, esetleg rögzíteni.

Ehhez szorosan kapcsolódik az átkeretezés (refraiming) különböző módszere.

Felhasznált és ajánlott irodalom
Erikson, Meissner, Fowler fejlődéselméletei, és a fejlődési szinthez tartozó istenkép variánsok
Karl Frielingsdorf: Istenképeink – ahogy beteggé tesznek – és ahogy gyógyítanak, Szent István Társulat, 2019.
Joseph O’Connor: NLP kézikönyv – Gyakorlati útmutató kívánt eredményeink eléréséhez, Bioenergetic kiadó 2002.

Dr. Krasznay Mónika

nyitóképünk forrása: https://777blog.hu/