Júdások maradunk, vagy Tanítványokká válunk?

A tanítványok között sokféle ember volt. Talán a legérdekesebb az Iskarióti Júdás, akiről ezekben a napokban többet hallunk, hiszen a világtörténelem legnagyobb árulását követte el. Júdás az áruló végig ott volt Jézussal az utolsó vacsorán, hallotta a Megváltó szavait, látta tetteit, osztozott az örömében a virágvasárnapi bevonulás alkalmával.  Amikor Jézus elküldte őket, nagy örömmel tértek vissza, hogy még az ördögök is engedelmeskednek nekik. Élvezte a többiek bizalmát, hiszen még az erszény is nála volt. Az utolsó vacsorán a Mester külön neki nyújtott egy falatot.  Mondhatjuk a tökéletes tanítvány! Egyedül Jézus tudta, hogy ki Ő valójában! Mégis úgy szerette, mint bármelyik tanítványát. Még az utolsó vacsoráról sem küldte el, pedig Júdás szívében már távol volt a Mestertől. Miért? Mert ez csak látszat volt, a valóság ennél elszomorítóbb!

Figyelemre méltó, hogy Júdás soha nem nevezte Jézust Úrnak, mindig Mesternek, vagy Rabbinak, ahogy ezt tették Jézus ellenségei is! A biblikusok szerint Júdás azt gondolta a virágvasárnapi bevonulás után, hogy most már eljött Jézus uralma, végre Ők, mint miniszterek helyreállítják a békét és elérkezik a Kánaán. S telnek a napok és nem történt semmi, ezért gondolta Júdás, hogy felgyorsítja az eseményeket, és „kierőszakolja” a Mesterből  a lázadást.

A Júdás terve és Krisztus terve egészen különböző volt. Krisztus a keresztet választotta, mely az egész emberiségnek győzelmet és életét hozott, Júdás pillanatnyi előnyt akar elérni, csak „perc” ember akart lenni. Júdás soha nem beszélt Jézussal négyszemközt. A többi tanítvány ha valamit nem értett, legalább megkérdezték Urukat. De Júdás más volt, Ő soha semmit nem akart és nem kérdezett Jézustól. Ő nagy ember akart lenni, de mégis csak „perc” ember maradt, sőt annál is rosszabb áruló!

Ma a világ tele van ilyen „perc” emberekkel. Ezt az kifejezést Gyökössy Bandi bácsi írta az egyik könyvében. A „perc” emberek, akiknek nincsennek elveik, csak a pillanat határozza meg a döntéseiket, csupán a mának élnek, abból is előnyöket remélnek! Értékrendjük torz, az erkölcsiség hiányzik a szótárjukból. Nem hisznek semmiben, csak a materializmusban és a zsákmányban. A „perc” emberek lenéznek másokat, mindenről van véleményük, de tenni semmit nem akarnak, csak kritizálnak, és hisztériát keltenek. Minél nagyobb a zavar, annál jobban élvezik, már csak bosszúból is. A „perc” emberek soha nem nőnek föl a feladatukhoz, de akik ott vannak, azokat le akarják taszítani onnan. Még az a jó, hogy a „perc” emberek nevére senki nem emlékszik, de a szeretetből megalkotott művek, mint Krisztus tette is, 2000 ezer év után is életet és reményt adnak. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy ma élő keresztények – ebben a rendkívüli helyzetben – közelebb kerülünk a Megváltóhoz, vagy eltávolodunk tőle? Van-e szavunk, imádságunk Jézushoz, vagy már nem beszélünk vele, mint Júdás! A felszínes vallásosság vezet, mely megtéveszt másokat is, vagy a szívemmel is szeretem Krisztust és az Ő Egyházát? Mert, ha másokat meg is tévesztek, vagy színlelem a „mély” hitemet azzal az Isten Fiát nem lehet becsapni. A járvány elmúltával többen leszünk  a templomokban, vagy távoli online keresztények maradunk? Csupán a mának élünk és „perc” emberek leszünk, vagy az Üdvösségünket tartjuk szemünk előtt? Végtelen lehetőséget ad szeretetével, hogy igazi követői legyünk! Van választásunk, mint ahogy Júdásnak is volt!

Válaszd az Életet! Válaszd Krisztust!

Makkai László atya

nyitókép forrása: https://m.blog.hu/ko/kotoszo/image/gospel-of-judas.jpg