Fowler hitfejlődési szakaszai

James W. Fowler az ember hitének fejlődését követte nyomon. A hitfejlődés szintjének megállapításához Erikson rendszere szolgál alapot. Fowler általában vizsgálta a hitet, tehát nem csak a keresztény hitet.

A fokozatok a következők:

  1. fokozat: Első hit (újszülöttkor)
  2. fokozat: Az intuitív-projektív hit (korai gyerekkor)
  3. fokozat: Mitikus, szó szerinti hit (gyermekkor és azon túl)
  4. fokozat: Szintetikus konvencionális hit (serdülőkor és azon túl)
  5. fokozat: Az egyénivé és gondolkodóvá váló hit (fiatal felnőttkor)
  6. fokozat: Az elkötelező hit (érett felnőttkor és azon túl)
  7. fokozat: Univerzáló hit

Ebben a kontextusban elsősorban két fokozatot ajánlok az olvasó figyelmébe. Az első a szintetikus konvencionális hit, valamint az egyedivé és gondolkodóvá váló hit. Az előbbiről a következőket Fowler:

„Ezen a fokon még nem személyes a hit, ez sokkal inkább másoktól átvett és másoktól függő hit. Ez magyarázza a szintetikus jellegét: a tartalmai részek és a meggyőződések nem kapcsolódnak belsőleg egymáshoz – az nem számít, hogy illenek-e egymáshoz és hogy egy kerek egészet képeznek-e. Saját kritikai véleményalkotásra nem kerül sor. Ennek a hitnek az esetében mindig az a fontos, amit mások – a barátok, a többi egyháztag, a kollégák – hisznek. Persze a harmadik fokozattal kapcsolatban is előfordul az egyházat és a hagyományt bíráló magatartás.”

A negyedik fokozattal kapcsolatban a következőket írja kutatásai alapján Fowler:

„Az előző fokozattól eltérően a négyes fokozat a saját individualitás és autonómia világos, szinte eltúlzott tudatát hozza. Kutatási eredményei szerint ez a fokozat a késői ifjúkor előtt alig fordul elő. Ez előfeltételezi az önálló gondolkodás és a hagyomány irányában kritikus tudat nagy mértékét. A fiatalok elhatárolódnak minden intézményes vallástól, azaz mindenekelőtt az egyháztól. Számára csak az érvényes, amit ő helyesnek tart.”

Többek között az életesemények feldolgozásában és megértésében nagy jelentősége van a gyermekkorban kialakult hitnek. A hit fejlődését és működését nagyban meghatározzák a szocializációs folyamatok és a környezeti hatások, de még hiányzik a tudatos kontroll és a mérlegelés lehetősége. Később viszont ez tekinthető a megküzdési potenciál alapjának, amely keretében a fiatal nehézségek esetén vissza tud nyúlni az Istennel való kapcsolatához, ezáltal menedéket és útmutatást kap a helyzetéből való kijutáshoz.

Serdülőkortól kezdve a hit személyes és felelősségteljes döntések eredménye lesz. A bontakozó fiatal felnőtt elsődleges feladata önmagának újraértelmezése, a múlt és a jelen átértelmezése, hogy ebből nőjön ki egy teljesebb szemlélet és látásmód a világra. Döntési és értelmezési folyamatok mindig a hit aktusai; írja Michael Klessmann. A hit, amennyiben tartalmi elemei meg is egyeznek a többség által vállalt értékekkel, magában hordozza a személyiség vonásait is. Ezáltal az identitás alakulásának folyamata egyben lehetőség a kialakuló világnézet és a hit fejlődésének integrálásának.

Szentmártony Mihály jezsuita atya a következőket írja egyik előadásában:

„A hiteles kereszténységet jellemzi az intellektuális szigor, valamint a mindennapi tapasztalatok értelmének keresése. A hiteles kereszténység mindig kritikus lesz, mely állandóan kérdez, értelmez és fejleszti Istenismereteit. Ha a kritikus elme megszűnik, akkor a keresztények infantilisek maradnak vallásos gondolkodásukban és cselekvésükben, amelynek kevés köze lesz a mindennapi élethez. A fiatalok kritikus szellemét valószínűleg a kiscsoportok képesek a leghatásosabban serkenteni, ahol hasonló életkorúakkal megvitatják problémájukat. A legkevésbé alkalmas hely a család. Kutatások szerint a szülők és serdülő gyermekei négy téma körül elvben aligha képesek azonos nézetre jutni: politika, divat, szex és vallás. Az ilyen viták leginkább veszekedésbe fulladnak, apai szigorral és anyai könnyekkel záródnak.”

Makkai László atya

Cikkünket hamarosan folytatjuk…

nyitóképünk forrása: https://www.slideshare.net/SergioSarza1/fowlers-spiritual-development