Digitális útvesztőben

Vasárnap délelőtt van. Ülök a templomban, várva, hogy meg kezdődjön az istentisztelet. Jobb oldalamon idős bácsika, szorongatja nagyobb méretű, kissé kopottas énekeskönyvét, melynek lapjai már megsárgultak az idők folyamán. Nálam is van egy, szép fehér oldalakkal, keveset használt zsoltároskönyv, melyet még nagynénémtől kaptam konfirmálásomra kézzel beleírt idézettel, könyvjelzővel, szárított virággal. Szeretem lapozgatni, megbecsült emlék, és jelképe összefonódik a hittel, a vasárnap délelőttökkel, a családi ünnepekkel amikor együtt megyünk az Isten házába. Hirtelen lehuppan mellém két fiatal lány, általános iskolások lehetnek. Milyen nagyszerű! – gondoltam, hogy ilyen fitalon eljönnek istentiszteletre, majd előkapják a telefonjukat, s kiteszik a zsoltároskönyvnek kialakított kis vájatba a padon. Nem sok időm maradt a jelenettel kapcsolatos mérgelődésre, melyet megnyugvás követett, hiszen rájöttem, hogy amikor zsoltáréneklés következik, a lányok a telefonból olvassák annak szövegét. Hát itt
járunk.. a Z generáció (2000-es években születtek), akiknek már a papír alapú könyveket, tájékoztatókat, jegyzeteket felváltja a virtuális platform. Személyes élményemet többek között azért igyekeztem megosztani, mert kutatásaink, tapasztalataink is azt az ambivalenciát tükrözik vissza, mely szerint az internet, számítógépes játékok, digitális „kütyük”- nek van számos társadalmunkra gyakorolt káros, és pozitív hatása is egyben. A kettő között nagyon vékony a mezsgye és talán hívhatnánk mértékletességnek, ésszerűségnek vagy kontrollnak is. Miért annyira jelentősek ezek a fogalmak? Nézzünk néhány, a témával foglalkozó kutatási eredményt! Több tanulmány is kimutatta, hogy például a rövid ideig (!) tartó videójátékozás javítja a vizuális és figyelmi képességeket és stresszcsökkentő hatását is alátámasztották, hiszen az agyban az alfa- hullámok kerülnek túlsúlyba, melyek relaxáció közben is. Ma már tudjuk azt is, hogy ezen virtuális játékok bizonyos képességeket fejlesztő hatását például a sebészek is alkalmazzák, mert sokkal gyorsabbakká és pontosabbakká válhatnak a laparoszkópiás műtéteknél. Számos, további vitathatatlan előnye létezik a virtuális térnek és a digitális eszközöknek, melyeket jól ismerünk, és saját magunk is tapasztalunk; megnyitja a világot, szabadabbá és gördülékenyebbé teszi az információáramlást, az ügyintézést, a kommunikációt. Nézzük a másik oldalt! Egy amerikai kutatásban arra kérték a hallgatókat, hogy egy teljes napig semmiféle tömegkommnikációs eszközt ne használjanak- 24 óra elteltével többen szorongásra és egyéb elvonásos tünetekre, elszigeteltség- érzésre panaszkodtak. Egy másik kutatás szerint minden hetedik, 10 és 17 év közötti gyermek szexuális jellegű üzenetet, meghívást kap a neten…és akkor még nem beszéltünk a Kék
bálnáról (internetes visszaélés- sorozat, mely több országban gyerekek életét követelte), Momóról (chat alkalmazáson rémítgeti a fiatalokat), vagy a cyberbullyingról. Folytathatnánk az elrettentő és drasztikus tanulmányok, statisztikák, kutatások sorát de mondhatni, már a csapból is ez folyik, mégsem látjuk annak jelét, hogy bármi változás is történt volna az elmúlt években a virtuális világ és eszközök optimális használatát illetően. Úgy vélem, nagyon nehéz dolga van a mai generációnak, a szüleiknek, és a pedagógusoknak egyaránt. A gyerekeknek azért, mert ők már ebbe születtek bele, nekik már teljesen megszokott, hogy internetet és digitális eszközt használnak mindenhez, minden percben. Mindeközben még nyomás is nehezedik rájuk a környezettől, kortársaktól, mely szerint ha nincsenek „fenn” a neten, nem is léteznek. Kikozmetikázott, fiktív életük lesz a facebookon, a videójátékokban, állandóan elérhetőeknek kell lenniük a chaten, miközben érzelmi és mentális függésbe kerülve elvész a természetes életritmusuk, megváltozik az idő- és térérzékelésük. Családi vacsora közben, éjszaka, buszon ülve, sorban állva- mindenhol és mindig függésben vannak tartva. Mire figyeljünk és mit tehetünk szülőként, pedagógusként? Nehéz dolgunk van nekünk felnőtteknek is, mert gyermekeink már „digitális bennszülöttek”, és nem is vághatjuk el őket teljesen ettől a világtól, viszont felelősség, a kontroll és a helyes nevelés a mi kezünkben van! Úgy gondolom, minden szülőnek vannak „antennái”, melyek segítségével megérzi, ha gyermekével gond van, de íme, néhány intő jel, amikor érdemes fokozottabban figyelnünk:
keveset kommunikál, romlanak a tanulmányi eredményei, dührohamai vannak, alvásprobléma, étvágytalanság, kivonja magát a családi programokból. És mit tehetünk? Kisebb gyerekeknél még működik a digitális kütyük korlátozása a szülő által. Itt fontos, hogy ha elvesszük a telefont, ne a tv nézés maradjon a másik időtöltési alternatíva. Óvodás- és kisiskolás gyerkőcöknél a minél több szabadban töltött nagymozgás, együtt játszás, mesélés az, amivel a lehető legjobbat tehetünk egészséges személyiségfejlődésük érdekében. Érdemes a számítógépre feltelepíteni, vagy beállítani szűrő alkalmazásokat, amelyek meggátolják, hogy gyermekünk gyanútlanul rá tudjon kattintani bármilyen felugró ablakra. Kiskamaszoknál és tinédzsereknél az első és legfontosabb a kommunikáció, a beszélgetés. Ez lehetőleg történjen minőségi időbe ágyazva, teljes odafordulással! Tehát nem feltétlenül mosogatás közben, háttal a gyereknek kérdezzük arról, hogy mi volt az iskolában…gyakran a válasz egyébként is az, hogy „semmi”. Menjünk be a szobájába, hívjuk el sétálni. Ha úgy látjuk, leredukálja egy- két szóval, kezdjünk el mesélni arról, hogyan telt a mi napunk! Hogyan éreztük magunkat, miket éltünk meg, és újra és újra megpróbáljuk őt is kérdezni: Te is voltál ma dühös valakire? Kerültél hasonlóan aggasztó helyzetbe? Örültél ma valaminek? Higgyék el, egy idő után megnyílnak, mert igénylik a figyelmet, a beszélgetést és a minőségi időt! Egy utolsó rövid szösszenet: szakemberként megrázó élmény volt ezzel a témával kapcsolatban egy első osztályos kislány családrajza. Miután elkészült a produktummal, meglepődve kérdeztem, hogy mi van anya kezében? Válasz: hát a mobilja, mert mindig telefonozik! Ne feledjük, hogy a gyermekeink mintakövetéssel tanulnak, ezért bármilyen elvárással csak úgy élhetünk feléjük, ha mi is hitelesek vagyunk.

Rőthi Judit
klinikai szakpszichológus- jelölt

nyitóképünk forrása: https://www.trackmyfone.com